Csak még egy pohárkával: van-e valódi kiút az alkoholizmusból? A pszichiáter válaszol

Dr. Suvanjeiev Róberttel, a szatmárnémeti Korall Klinika pszichiáter szakorvosával beszélgettünk az alkoholizmus kialakulásának okairól, tüneteiről, következményeiről és a gyógyulás, leszokás módszeréről.

Ki nevezhető alkoholistának?

Alkoholizmusról akkor beszélhetünk, amikor az illetőnek “szüksége van” a napi adagra, “meg kell igya” azt a pohár valamit. Lehet ez két deci sör is, de ha mindennapos, ott kezdődik a baj. A következő gondolatok: “legalább ennyi örömöm legyen”; ”a fárasztó munka után már ennyi sem jár”; ”nekem ez jár, én vagyok itt a kenyérkereső” - már alkoholizmusra adnak gyanút. A mindennapos alkoholfogyasztás, még akkor is, ha kismértékű, alkoholizmusnak számít. Napi egy sör egyik napról a másikra, különösebb elvonási tünet nélkül elhagyható. Ehhez még nem feltétlenül szükséges orvosi segítség, ettől függetlenül viszont alkoholizmusról, alkoholistáról beszélünk.

Miért válik valaki alkoholistává? Mi lehet a betegség kiváltó oka?

Az alkoholizmus igazából életforma, nem feltétlenül a szó szoros értelmében vett betegség, és mégis az. Örökölni az alkoholizmust nem lehet, csak tanulni. Örökölni az alkoholbontó enzim hiányát lehet, de azok az emberek, akik ennek az enzimnek a hiányától “szenvednek”, már egy pohártól berúgnak.

A legtöbb alkoholistánál van valamilyen kiváltó ok. Ez legtöbbször anyagi- vagy magánéleti probléma (depresszió). Ezek a problémák már az alkohol túlzott fogyasztásának következményei is lehetnek. Sokszor családi-, párkapcsolati helyzetből kifolyólag vagy anyagi gondokból, stresszből adódóan alakulhat ki az állapot.

Az anyagi- és a magánéleti problémákon kívül van-e más oka a rengeteg fiatalnak, aki ezzel a “betegséggel küzd”?

Akadnak, akiknek fiatalkorból maradt meg a megszokás. Otthon is ezt látták, ilyen volt a családi példa, vagy a baráti körében is ez volt a menő. Ők ahhoz szoktak hozzá, hogy egy jó buli mindig “melegítéssel kezdődik”, a bulikban nem állhat az ember üres kézzel. “Nem gyerekzsúron vagyunk, hogy ne igyunk alkoholt”- hangozhatott a baráti kör intelme.

Akik számára így rögzült a szokás, nem ismerik fel könnyen a problémát. Ilyenkor arra kérdésre, hogy “mennyi alkoholt fogyaszt?”, gyakran jön a következő válasz: “hát csak annyit, mint minden rendes ember, napi 2-3 feles és/vagy deci tömény és/vagy fél liter bor és/vagy 1-2 sör”.

Milyen lelki következményekkel járhat az alkoholista életmód?

Az alkohol az egyik legrosszabb tudatmódosító, mert teljesen legális.  Hatására nagyon felerősödnek az érzelmek, a szomorúság és a boldogság ugyanúgy. Amikor problémás időszakban az ember iszik, ezek még nagyobbnak, súlyosabbnak tűnnek. Míg tiszta fejjel azt a problémát valaki megoldaná rövid idő alatt és kis energia-befektetéssel, alkoholos periódusban ez leküzdhetetlen feladatnak tűnhet. Részeg embernek a problémamegoldás olyan, mint elhordani egy hegyet, eközben a józannak az a hegy valójában csak két talicskányi homok.

Hova vezethet ez a jelenség, a bolhából elefánt keltése?

A megváltozott tudatállapot alatt a problémák eltúlzása miatt kialakul a kilátástalanság érzése, mely súlyos következményekkel járhat. Ilyen következmény lehet a családon belüli erőszak, az öngyilkossági kísérlet, a család lassú tönkretétele.

Melyek még a túlzott alkoholfogyasztás egészségre gyakorolt káros hatásai?

Nagyon sok krónikus alkoholfogyasztónál kialakul a magas vérnyomás. Erre vagy szedik a gyógyszert, vagy nem, de az alkohol meggátolja a felszívódást és a megfelelő hatás kialakulását.

Cukorbetegség esetén úgyszintén pirosbetűs tiltólisátás az alkohol, mert ez a májban cukorrá alakul. A cukorszint egyre emelkedik, a gyógyszerek nem hatnak. Romlik tovább a hasnyálmirigy, és a máj is megsínyli, elzsírosodik, majd teljesen tönkremegy. Erre is kell szedni valamit, de az alkohol itt is meggátolja a kívánt hatást.

A belső szervek mellett még mit tehet tönkre az alkohol?

Nem elhanyagolandó, hogy az alkohol, akárcsak a cukorbetegség, károsítja a perifériás idegrendszert. Érzéskiesés, zsibbadás, fájdalom, hideg láb érzet, merevedési zavar és csökkent libidó jelentkezhet.

Krónikus alkoholfogyasztók körében sokkal gyakoribb a potenciazavar, mint az átlagtársadalomban. Elég nagy a kockázat. A fogyasztónak fel kellene mérnie, hogy melyik a fontosabb, nem mindegy, hogy 40 éves kortól vagy 70 éves kortól nem működik. Ez olyan téma, amiről nem beszélnek a betegek, nagyon nehezen ismerik be a problémát. Fő tünetként senki sem említi a felméréseken, de még a konzultációkon sem. Csak a huszadik keresztkérdés után vallják be, pedig a legtöbbjüknél valamilyen szinten jelen van.  Ez a tünet nagyon intim és szégyenletes a betegek számára, valamint egy teljesen egyértelmű és nagyon sürgető jelzés arról, hogy a probléma valódi, ami nem elhanyagolandó. Nem kell megvárni, hogy megtörténjen a baj, ezt meg lehet előzni.

Milyen eszközzel segíthetnek a beteg hozzátartozói a tarthatatlan helyzeten? Mit tehetnek a barátok és a család?

A szembesítés az egyik olyan eszköz, mely ilyenkor jó eséllyel alkalmazható. A rendőrség, a mentők és a beutaltatás nem segít, nem ez a hosszú távú megoldás. Kényszerből senkit sem lehet bevitetni elvonóra. A szembesítés, a közbelépés hatásos lehet. A kiút csakis a beteg elhatározásán múlik.

A család és a barátok összegyűlnek és nyugodt, tárgyilagos hangnemben elmondják a betegnek azokat a tényeket, melyeket észrevettek. Konkrét eseteket is felsorolhatnak és megoszthatják az illetővel azt is, miként hat a viselkedése a környezetére, hogyan keseríti meg ez az egész család életét.

Az első reakció biztosan felháborodás lesz, talán még veszekedés is. Azonban, ha valakinek többen állítják ugyanazt a negatív tényt, előbb-utóbb beláthatja, hogy problémája van. A beismeréshez szükséges idő személyenként változó, van aki évtizedekig nem fogja azt mondani, hogy neki baja van, mások hetek vagy hónapok alatt rádöbbennek és felismerik a bajt.

Hogyan segítenek az orvosok, ha a beteg mégis feleszmélt, rájött a problémára?

Azért fontos erről ennyit beszélni és szakemberhez fordulni, mert az alkoholizmusból is ki lehet gyógyulni, de a betegnek is akarnia kell. A hozzátartozó hiába megy el a beteg helyett a pszichiáterhez segítséget kérni, ő nem tud “távsegítséget” nyújtani egy ismeretlennek. A beteg akaraterején múlik a dolog. Be kell lássa a problémáját és orvoshoz kell forduljon saját akaratából. Akkor van kiút a bajból.

A kezelés felméréssel kezdődik, azzal kapcsolatban, hogy honnan is indul a baj: csak azért fogyaszt, mert szereti vagy konkrét probléma van a háttérben?

Ha az emberek felismerik, hogy probléma van és elmennek szakemberhez, egy beszélgetés révén kiderülhet, mi húzódik a háttérben. A beteg egészségügyi állapotától függően akadhat olyan alkalom, amikor az orvos beutalást javasol.

Mit élnek át az alkoholproblémával küzdők az elvonón, ha arra kerül a sor?

Varázslatos elvonókúra, alias: [dezalcoolizare] nincs!

A felmérés után beutalás jöhet, de nem minden esetben. Ekkor jön a neheze. Mindegy, ha kórházban vagy otthon tölti az illető, az elvonás első hete nagyon rossz lehet. A rosszullét mértéke függhet attól, milyen mértékben és mióta rendszeres fogyasztó a beteg.

Súlyosabb esetben, akik már évek óta napi szinten “komolyabb mennyiségekkel dolgoznak”, az elvonási tünetekből kialakulhat az úgynevezett “delirium tremens” állapot. A delíriumos állapot remegéssel, hallucinálókkal, téveszmés epizóddal jellemezhető. Ebből többnyire fel lehet gyógyulni, de csak megfelelő pszichiátriai kezeléssel. Gyengébb általános állapot, idős kor, előrehaladott májkárosodás, vagy egyéb nehezítő tényező jelenléte azonban súlyosbíthatja a deliriumos állapotot, és ilyen esetekben előfordul, hogy a beteg maradványtünetként demens marad (Korszakov szindróma).

Mi jön a felmérés után, ha nem utalják be az illetőt? Milyen az első időszak?

Ahogy említettem, vagy beutalják vagy nem, de az elvonási tünetek így is, úgy is kemények. Az első napokban kezdődik az izzadás, remegés, hányinger, étvágytalanság, akár hányás. Ez az enyhe formája. Megfelelő májvédőkkel, vitaminokkal, sok folyadék fogyasztásával pár nap alatt átvészelhető ez az időszak. Amint ennek vége, onnan jön a neheze: a beteg akaraterején és elhatározásán múlik, iszik-e még alkoholt és meg tud-e állni egy pohárkánál.

A felmérés után is folytatódnak a rendszeres beszélgetések és az állapotfelmérés. A lelki problémák maguktól nem oldódnak meg. A betegeket a pszichiáter nem hagyja magára az kiút során, szakértelmével támaszt nyújt és rávezeti a problémáik megoldására. Hogy kinek milyen gyorsan megy a felépülés, és milyen sok konzultációra van szüksége, egyénenként változó lehet.

Az alkoholizmus nem egy életre szóló teher, nem muszáj tönkremenni és a családot tönkretenni. Akaraterővel és orvosi segítséggel van kiút még a legrosszabb helyzetből is. Forduljon szakemberhez bizalommal, amennyiben ezzel a problémával áll szemben. A felismerés, az elhatározás és a kitartás a három kulcsszó az egészséges és teljes élethez.